http://strangemaps.wordpress.com/2007/02/22/81-the-first-turkish-world-map-by-kashgari-1072/

És ez egy másik igen komoly és de legalább-is hosszú tzikk az ügyben:

http://www.muslimheritage.com/day_life/default.cfm?ArticleID=635&Oldpage=3

Japán legrégibb térképét Kashgari Mahmud rajzolta

Ez a tzikk először a török Erdem 3 tzímű lapban jelent meg (Ankara 1985), 665-671. Hála Imran Babának, az Erdem kiadójának a megjelenés engedélyezéséért

Azt mondják, Japán első térképeit Kr. u. 646-ban Nihongi és Gyogi Bosatsu (aki Koreából vándorolt Japánba a 8. században) rajzolták. A legkorábbi Japán-térképet, amely megérte a 20. századot is és gyakran emlegetik, a Kyoto közeli Ninna-templomban találták és 1301-re keltezik.

(...)

Kashgari Mahmud 11. századi világtérképe

Térjünk vissza Mahmud 11. századi könyvéhez, a Divan Lugat it-Turk-hoz-hez-höz. Eme könyvében Mahmud megállapítja Európától Kínáig az összes török törzs területét, mellyet teljes részletességgel kör alakú térképre visz, mellyel (mint ki-emeli) a török törzsek lakhelyeit óhajtja bemutatni. Karikába foglalt térképén Kelet, Nyugat, Észak és Dél mellett megjelenik egy-két tenger és folyó is. A nyugaton megjelölt folyó az Itil (sőt Etil, ld térkép-fordítás-én), ahol a kipcsákok és a frankok élnek. Délnyugaton Etiópiát, délen Indiát, keleten Kínát és Japánt jelöli meg, a középen pedig ollyan török városokat mint Yarkent, Kashgar, Barsgan, Balasagun, Yifruc, Ikiokuz, Asbuali, Kumri, Talas.

Ázsia nyugati, északi és déli részei bal oldalon jelennek meg, és minden körülményes angol tapintat ellenére a térkép igentsak hibás, a keleti területeket illetően azonban helyes. Mahmud bemutatja térképén a Kínai Nagy Falat, és szellemesen megjegyzi, hogy e Fal a hegyekkel együtt alkot ollyan természetes gátat, melly meg-akadályozta őt a kínai nyelv meg-tanulásában. Hozzá-teszi Japán hasonló sorsból való részesedését, lévén ui. sziget Ázsia keleti partjainál.

Ahogy korábban említettük, Japán első térképét a 14. században rajzolták, világ-térképbe pedig a 15. században foglalták először. Jóllehet számos hibája és durva elrajzolásai ellenére talán mégiscsak a 11. századi Kashgari Mahmudot illetné az elsőség.

De ki is volt Kashgari Mahmud?

M. Kashgarban született nemes család sarjaként, néven nevezve Hamir család, mely név alakváltozata az Amirnak, amelly viszont egy szép oguz törzs neve. Írásaiból megtudhatjuk, hogy karaháni családból való. Aptja Barsganból költözött Kashgarba, épp mikor Mahmud született. Születésének pontos időpontját nem tudjuk, ám ha figyelembe vesszük, hogy híres művét 1071-ben fejezte be, 11. századinak kell tekintenünk.

M. ritka jól nevelt volt, fémjelzik iszlám tudományos tanulmányai és hogy folyékonyan beszélte az arabot és a perzsát. Török területeket átfogó széleskörűen kiterjedt utazásainak köszönhetően kiválóan megtanulta török anyanyelvének minden nyelvjárását, egyidejűlek közelről tanulmányozhatta néphagyományát. Könyvében említi, hogy végig utazta a Szir-Darját. M. Köpte-vágta a török történelmet, földrajzot és néprajzot.

Könyvében írja azt is, hogy mint sok más kashgari szülött tsaládja, az övé is Malik sah (1072-1092) feleségének, Terken Hatunnak kíséretében költözött Kashgarból Irakba. Irak eztán az iszlám világ legfontosabb műveltségi központjává vált, ezért igen természetesen vonzotta az akkori tudományos kutatókat. Másrészről Bagdad ezidőben erős török befolyás alá került, és a törökök voltak azok, akik a kalifákat hatalomban tartották.

Divan Lugat it-Turk   

Mahmud barátunk híres könyvét 1072 január 25-én kezdte papírra vetni és 1074 februárjában fejezte bé. Bár Al-Kaim kalifa ideje alatt írta, mégis Muktedi Billah kalifának (1075-1094) ajánlotta.

A könyvet azért írta, hogy megtanítsa az arabokat a törökre, és hogy be-bizonyítsa: a török van olyan fontos nyelv, mint az arab. A következő beszélgetésben okolja meg, miért is kell meg-tanulni törökül:

„Tisztességemre esküszöm, hallottam két betsületes vallási vezetőt, egyiket Bukharából, másikat Nishaburból beszélgetni a mi prófétánk beszédeiről, aki azt rendelte, hogy mindenki tanuljon meg törökül arra a soká elkövetkező időre, amikor a törökök hatalomra kerülnek és beteljesítik az Utolsó Ítéletről szóló próféciát; valamint tsevegtek még napjaink gondjairól és az oguz törökök megjelenéséről. Ha a feltevés helyes, meg kell tanulniuk törökül. De ha nem igaz, a köz-érzet akkor-is ezt parantsolja. Isten megengedte, hogy a jólét Napja a török bástják fölé emelkedjen és hagyja, hogy a szerentse kísérje boldogulásukat. A török nevet adta nekik és a világ uraivá és kormányzóivá tette őket. A török nemzet kezébe adta a világ minden nemzete fölött a gyeplőt, mindenki fölébe helyezvén őket. Aki a törökök oldalára áll, áldottnak tekintett, védett a gonosztól és minden egyéb tellyes jókívánságok mégegyszer törökökkel való  kaptsolata miatt. A legésszerűbb mód közlésbe kerülni velük, oldalukra állni és barátságukat megnyerni valamint megóvni magunkat a célpontjukká válástól: megtanulni a nyelvüket.”

A török elnevezésről a következőket közli: „Mi azt mondjuk, a török nevet Isten adta, mert ezt mesélte nekünk Kashgari Hussein Halefoglu Sejk, aki Ibn al-Gurkitól hallotta emlegetni egy most írt könyvéből Abu Bakr al_Mufid al-Curcani-nak. Az író a mi tisztelt Prófétánk sejtéseit taglalja. A harmadik sejtelem im-ígyen szól: a Mindenható Isten azt mondja: van egy seregem, kiket TURKoknak nevezek. Keletre helyeztem őket, és ha egy nemzet magára vonja haragomat, őket küldöm rájuk kimérni a büntetést. Ez jele volt a törökök felsőbbségének más nemzetek felett, míg Isten nevet adott nekik. Isten a legmagasabb területre helyezte őket, ahol friss és tiszta a levegő, és úgy nevezte őket: A Seregem. A törökök amilyen sok hartzi erénnyel jeleskedtek, bírtak annyi szépséggel, ékességgel, vendégszeretettel; öregjeiket meg-betsülték és szavukat tiszteletben tartották; szerénység, bátorság és őszinteség dívott köreikben.” Mint ki-tűnik, Mahmud ollyan tudós volt, aki komolyan hitt abban, amit állított, a törökség tsodálója volt és lelkes hazafi.

Ma egyetlen példányunk van művéből, amelyet 1266 augusztusában fordított Muhammad ibn Aba Bakr ibn Aba al-Fath al-Sava, aki Sava-ból, egy perzsiai faluból származott, később pedig Damaszkuszba költözött. Sava azt írja, hohy eredeti példányt másolt. Mivel azonban nem beszélt jól sem törökül, sem arabul, fordítása teli van hibával.

Későbbi idők tudósai gyakran használták a Divan-t, az Ayniként ismert Badr al-Din Mahmud, Antepből, Ikd al-Cumán fi Tarih ahl al-Zamán tz. könyvéban és Hajji Kalifa a Kasf al-Zunúnban említi a művet. Ennek ellenére ki-esett a köz-tudatból jó időre, míg tsak Ali Emiri (1857-1923) föl nem fedezte Sava másolatát Talat Pasa (1854-1921) közbenjárásával, a Díványt Rifat Bilge (1873-1953) nyomtatta ki és nemsokára felkeltette a világ minden turkológusának figyelmét. Az első török fordítását Rifat Bilge adta, őt követte a konyai Atif Bey; Besim Atalay – és még sokan mások.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

(hozzá-teszem, hogy pl amit az egyik tzikk ígért: a kiptsákok és frankok békés egymás mellett-éldegélését, azt nem találtam-meg az angol fordítású térképen, pedig az jó vittz lett volna)