Volga Bulgaria Silver of the 10th-14th centuries
(on materials of the Trans-Urals collections) - Natalia V. Fedorova
http://www.transoxiana.org/Eran/Articles/fedorova.html
Volgai bolgár ezüstök a 10-14. századból (az Urálon-túli Gyűjteményből)
Kivonat
A volgai bolgár ezüstök a középkori európai műveltség egyik leg-ragyogóbb jelenség-együttese: szerves össze-vegyülése a török hagyományoknak a közép-ázsiai városi műveltség művészi míves-módjaival (technikáival) és meg-jelenő részleteivel (motívumaival), valamint az uráli és nyugat-szibériai pogány népesség sajátságos ábrázolás-módjaival; a kézmű- és ékszer-ipar nem tsak a helyi igények ki-elégítésére, hanem a ki-vitelre való világos irányultsága, mindez együtt a hihetetlen termelékenységgel valóban egyedi jelenséggé teszi a bolgár ezüstöket. Ezen írás fő tzél ki-tűzése be-mutatni a bolgár fém-művesség történetét a 10.-16. századig terjedő idő-szakban, egyben össze-vetni a bolgár és „magyar” fém-művesség igenyességét (stílusát) és meg-vizsgálni az „északi együtt-ható” szerepét a volgai bolgár fém-művesség művészi ki-vitelezési módjaiban.
Rövid történelmi át-tekintés
A volgai bolgár ezüstök a középkori európai műveltség egyik leg-ragyogóbb jelenség-együttese. A rajtuk meg-figyelhető össze-vegyülése a török hagyományoknak a közép-ázsiai városi műveltség művészi ki-vitelezési módjaival (először-is az iszlám-előző szogd, később pedig az iszlám míves-módjaival), valamint az uráli és nyugat-szibériai pogány népesség sajátságos ábrázolás-módjaival; a kézmű- és ékszer-ipar nem tsak a helyi igények ki-elégítésére, hanem a ki-vitelre való világos irányultsága, mindez együtt a hihetetlen termelékenységgel valóban egyedi jelenséggé teszi a bolgár ezüstöket.
A volgai Bulgária a 10. században a Volga és a Káma folyók össze-folyásánál létre-jött állam. Ezzel egy-időben a bolgárok fel-vették az iszlám vallást. A volgai Bulgária az összegzésekben mint „Kelet-Európa egyik gazdaságilag leg-inkább fejlett állama” jelenik-meg. A fejlődést később nagy mértékben elő-segítette tevékeny szerep-vállalása a nemzet-közi kereskedelemben a volgai út-vonalon, ahol is egy-részt a nyugati és keleti kereskedők közti közvetítő, más-részt az északról való értékes szőrmék szállítóinak szerepét játszotta, élénken védve egy-szerre az északi területeket verseny-társai zaklatásaitól. A bolgár tárgyi emlékek hatalmas szám-beli fölényét tanúsító kereskedelem leg-jobban mutatkozik-meg az ezüst-neműkön keresztül (dísz-tárgyak és tálak, a leg-érdekesebb és leg-változatosabb össze-állításban, Nyugat-Szibéria északi tajgai részéről), ez indokolja ennek a közzé-tételnek a téma-választását.
A bolgár kézmű-ipar termékeit a volgai Bulgáriával szomszédos (a mai Komi Köztársaság) területére is ki-vitte. Míg a Vychegda Járás és a Felső-Káma vidék temetkezési helyeinek nagy-számú lelet-anyaga számos közzé-tételben le van írva és a kutatási irodalom részévé vált, addig a nyugat-szibériai leletek sokkal kevésbé ismertek. Talán az egyetlen ki-vétel a két Ermitázs-beli ki-állítás böngészdéje (katalógusa, 1991 és 1996) volt (Oriental Artistic Metal, 1991; Treasures of the Ob, 1996).
A kutatás fő vonala
A kutatás a már említett ezüst-neműkön alapszik (hozzá-vetőlegesen 20, Nyugat-Szibéria északi részének különböző területeiről származó tál és tsésze), ezüst dísz-tárgyak niello (fémszulfidbetétes díszítő-munka) díszítéssel: íj-kéz-védő lemezek – 16 (vagy még több) darab; ezüst-bevonatú szalagok – 9 darab, össze-hajtjató kar-kötők – 4 darab; hozzá-vetőleg egy tutzat gyűrű. A fémszulfidbetétes díszítőmunka (niello) egyéb fajtái kevésbé jelennek-meg, ki-vételesen egy templomi függőn rombuszos paizsokkal és két lovas-alak-rajzú kerek lapotskán (ún. solymász-lapotskák).
A filigránnal díszített dísz-tárgyak változatosabbak: gyönggyel díszített gyűrűk, egyedi gyöngyök, függők – fél-hold, trapéz-szerűség, hosszúkas lap alakú, szőlő-formájú, katsa-láb alakú, kereszt-alakú. Két glazovi be-sorolású grivna (a kievi Rusz 11. századi fizető-eszköze) és két fonatos lántz is elő-fordul. A nyomó-préssel készült öv-készletek meg-lehetősen ritkák. Az összes lelet Nyugat-Szibéria múzeumi Gyűjteményeiben (Salekhard, Khanty-Mansijsk, Surgut, Tobolsk, Tumen), valamint az Uráli Állami Egyetem régészeti műhelyének gyűjteményében (Jekatyerinburg), az Orosz Tudományos Akadémia szibériai ki-helyezésű Néprajzi és Régészeti Intézetében (Novosibirsk), és az Állami Ermitázsban (Szentpétervár).
A vizsgálati anyag
Ezen írás fő tzél ki-tűzése be-mutatni a bolgár fém-művesség történetét a 10-16. századig terjedő idő-szakban, egyben össze-vetni a bolgár és „magyar” fém-művesség igenyességét (stílusát) és meg-vizsgálni az „északi együtt-ható” szerepét a volgai bolgár fém-művesség művészi ki-vitelezési módjaiban. A tanulmány tzél-ki-tűzése szerint elemzésre emeltüki a filigrán díszítés-módot és néhány más fém-míves-módot, mint például az ezüst-bevonatú, szegély-pontzos kerek lapotskákat vagy a vékony ezüst-lapból készült tsészéket, ahogy ezt a vizsgálati fő-irány és jelzett be-ajánló anyag meg-követelte.
A kutatás története
A bolgár niello (fém-szulfidos díszítő-munka), nevezetesen gyűrűk először a 19. század vége felé váltak ismertté, A. Likhachev Régészeti Atlaszának köszönhetően. Az ő elemzését (be-sorolás-tan, adatok, osztályozás-tan) használta-fel A. Kavka A Káma-Volgai Bolgárai gyűrűk tzímű tzikkében. Sajnos munkája nem lett eléggé ismert a kutatók körében, így Aleksey P. Smirnov Volgai bolgárok tzímű könyvében (1951) és későbbi közzé-tételeiben az összes bolgár niello (kenezett-fém) darabot oroszként mutatta-be, fel-tételezve, hogy a kenezett-fém művészet a bolgár kéz-mű-iparban teljesen ismeretlen volt. (Eurázsia pusztái, 1981, 211. oldal). A volgai bolgár fém-művesség mint saját-fajú művészi jelenség-együttes el-különítése Vasily Yu. Leschenkónál merült-fel újból (1970). A solymász ábrázolású ezüst-lapotskák tsoportját a bolgár tárgyakhoz sorolta. Később bővítette a bolgár be-sorolású tárgyak listáját hozzájuk adva az ezüst íj-kéz-védő-lapokat, fej-pántokat és két merítő-kanalat (Leschenko, 1981, 107. oldal). Vasily Yu. Leschenko számos jól meg-fogható jellegzetességet a „bolgár fém-műves iskolá”-hoz sorolt és be-mutatta ezek kaptsolatait az orosz és távol-keleti művészettel (idézett mű 110-117. oldal). Boris I. Marshak elsőként sorolta-át bolgárnak az ódon rajz rész-képeket (motívumokat) fel-mutató ezüst tálak tsoprtját (Marshak, 1976), s ez rend-kívül fontos előre-lépés volt a volgai bolgár művészeti műveltség tanulmányozatában, de át-fogóbb értelemben is – a fiatal közép-kori államok fém-műves iskoláinak szervezeti működésének meg-értésében. E közzé-tétel szerzője a bolgár fém-művesség tanulmányozását a nyugat-szibériai leletek alapján folytatja, el-különítve több tsoportot és iskolát (Fedorova, 1984, 1991).
