(ez egy gyenge angol szövegetske fordítása vmi másik belegről, de a téma és a képek érdekesek)

http://susanwisebauer.com/blog/?p=126

Mese Offáról és az arab érméről

Még mindig a nyoltzadik században vagyok. Vitézül (ámbár lassan) küzdöm magam a kilentzedik felé.

Réges-régen egy időben egy Offa nevű király kormányozta Mercia angol királyságát. Kb. 757-796-ig uralkodott, birodalma (viszonylag) hatalmas volt, leg-alább-is elég nagy ahhoz, hogy Nagy Károly tisztelet-beli kollégájának tartsa őt. (Nem egyen-rangú felének, no de Nagy Károly senkit sem tartott magával egyen-rangúnak. Barátságuk egészen odáig tartott, míg Offa meg nem pendítette fiának házasságát Nagy Károly egyik leányával. A bizalmaskodás eme pontján Nagy Károly igen-tsak meg-sértődött és barátságát fel-függesztette. Na de ez már másik történet…)

Íme Offa birodalma

És íme maga Offa (aki elég hatalmas és gazdag volt ahhoz, hogy saját érmét veressen, amelyek közül néhány ránk-maradt példányát artz-képe díszíti)

Offa késői uralkodása alatt egy pénz-tsinálója új érmet tervezett neki. Az egyik oldalon lévő írás ezt hirdeti: „Offa Rex”. A másik oldalé pedig: „Nints Isten tsak Allah és Mohamed, az ő prófétája”.

Hogy is volt ez !?

Nos, a muszlim birodalmat ez-időben az Abbaszidák uralták, olyan uralkodó-(kalifa-)tsalád, amely kemény kézzel irányította ezt a hatalmas területet.

Néhány év-tizeddel Offa érméje előtt a kalifa fegyver-szünetet kötött északi ellenségeivel, a kazárokkal, akik a Káspi-tengertől nyugatra eső területet ellenőrizték.

Ez annyit tett, hogy hirtelen biztonságosabbá vált az arab kereskedők útja fel északi irányba, a Kaszpi Kapukon keresztül (ez a Káspi-tenger nyugati részén lévő út-vonal: így lehet el-jutni a hegyeken keresztül Közép-Kelet-Ázsiából fel Dél-Kelet-Európába; lásd a Derbent várost be-kerítő vonalat a fenti képen), fel a Volga folyóhoz.

A kereskedők vitték magukkal –természetesen (?)- az érméiket-is, rajtuk arab írással a „Nints Isten, tsak Allah és Mohamed, az ő prófétája” fel-irattal.

Eme kereskedők közül néhányan –érmeikkel együtt- messze északra-is el-jutottak, egészen a skandináviai kereskedő-telepekig, amelyek a Balti-tenger part-vidékén feküdtek és déli irányban a folyók mentén le-nyúltak egészen Európába (az alábbi térképen ezek e kereskedő-telepek leg-többje a lilával és narants-sárgával jelzett területeken található)

Így kerültek a skandináviai kalmárokhoz az arab kereskedők érmei. Aztán ők fizettek ezekkel a brit-szigeti kereskedőknek, akik meg haza vitték. És így került végül Offa király ezüst-mívese kezébe, akinek meg-tetszvén a hát-lap tsinos díszítése, rá-másolta azt következő saját tervezésű érmének hát-lapjára:

(jelenleg a British Múzeumban)

Neki –ismét tsak természetesen (!?)- persze fogalma sem volt, hogy mi a jelentése a tsinos kis ékítménynek. Mi viszont tudjuk, hogy az egyik oldal „Offa Rex” fel-iratával szemben egy arab betűs szöveg áll.

Nos ennek a kis irománynak saját szerzője szerint sints több haszna, mint-hogy rögzüljön a fejünkben: élt valaha egy Offa nevű királya az angol-földi Merciának, akinek furtsa módon köze volt az arab világhoz.

Volgai Bolgár ezüst-míves mű-helyek

A 13-14. században a volgai Bulgária ezüst-míves mű-helyei mind a kenes-fém (niello), mind a filigrán-díszítések elő-állításában erő-tellyesen fejlődtek. Az ebből az idő-szakból származó tárgyakat együtt találták meg az Arany Horda ezüt edényeivel – tsészékkel, tálakkal és merítő-kanalakkal (UH, 124-126. oldal), amelyek nagy való-színűséggel volgai Bulgária városaiban készültek (Fedorova, 1991). A leg-több tárgy temetkezésből került-elő.

A 13-14. századi kenes-fém (niello) darabok keveredése meg-figyelhető a díszítés változatos fajtáival, köztük a díszített íj-kéz-védő lapokon (10., 11. kép). Az akkori idők igenyének (stílusának) általános jellemzői: pontzolással részletesen ki-dolgozott díszítmény elő-rajz az elő-lapon, aranyozáson és kenes-fém (niello) hát-téren, aranyozás a kép határ-vonalai mentén és kenes-fém (niello) a hát-tér vonalkázásban. A díszítés néhány eleme, mint a tsiga-szerű kunkorok, a növényi indák meg-maradtak – ezek iszlám alap-fajtányokból (típusokból) voltak költsönözve. A tárgyak többségén meg-található kettes-, hármas-, négyes-fonatok szinte közelező jellegűvé váltak. Végül lehetővé válik két tsoport vagy iskola el-különítése a 13-14. századi bolgár fém-művességben: az 1. számú iskola leg-ki-emelkedőbb jellemzője az egyes darabok szegéllyén meg-jelenő aranyozott vájat-tsík; a 2. számú iskola pedig a perem-szegéllyek ún. „tekertses filigrán” (roll filigree) díszítésével jellemezhető a leg-jobban. (Fedorova, 1991a).

10. kép Díszített íj-kéz-védő lap

11. kép Díszített íj-kéz-védő lap

Leg-ismertebb e sorozat mind-számos darabja közül egy kis kerek lapotska egy karján madarat tartó, különböző állatokkal körül-vett lovag képével: az ún. solymász-lapotska. Kb. 16 darabot találtak belőle a Perm Káma területtől eléggé messzire, ötöt a Komi Köz-társaság területén, egyet a Vaigach szigeten, egy (töröttet) az Urálon-Túlokon, a Likin temetkezési helyen, és tsak kettőt Nyugat-Szibériában (UH, 111. oldal). Két-három-száz év ismátelt el-telése után (amely idő-szak alatt nem volt lovas-kép a bolgár tartományi ezüst-munkák között, a „Magyar” tálak kora óta), a lovas-alak ismét nép-szerű részletté vált – ugyanabban az össze-állításban: „lovag madárral a karján”.

Van egy bizonyos lendület-rajza a lovas-kép-részlet idő-beli el-oszlásának át-fogva a területeket Kelet-Európától Nyugat-Szibéria északi részéig. A 9-10. században a „lovag-kép” két tsoportja volt ismert. Az elsőhöz tartoznak a bronzból öntött, a lovat „hölgy-módra” (a ló egyik oldalán le-lógó lábak, bal kezét az állat nyakán, a jobbat ellenben a hátán nyugtatva) meg-ülő, különlegesen nagy fejjel párosulva aránytalanul kis testű lovag-képek. A lovasok fejét sisak fedi, néha igen élet-hűen, máskor kevésbé szokásos módon ábrázolva. A lovas (gyakran hosszúkás, állat-szerű alakot formázó) alapzaton áll. Ezek a viszonylag széles-körűen el-terjedt képek bizonyos okokból mint „női lovag kígyón” jelenik-meg a szak-irodalomban.

A 9-10. századi együttesekhez számítják őket és későbbi, de 11. századinál sosem későbbi darabjaikat.

Kép-rendszer-tanilag (ikonográfiailag) a solymász-lapotskák lovagjai leg-inkább az öntött bronz képekre utalnak-vissza, aztán a tálakon található képekre: a lovag széles, tsútsosodó feje és a ló hátán nyugvó jobb keze, a ló fejének fül-hegytől alsó áll-kapotsig egyetlen íves vonallal való, meg-lehetőssen sajátságos meg-jelenítési módja. A nagy-testű zsákmány-madár mint a „Magyar” tálak vadász-sólymának távoli meg-idézője immár nem a lovag kezében vagy karján ül, hanem könyök-hajlatának külső részén. A „solymász lapotskák” lovagjait körül-vevő állatokra leg-inkább talán a szőrmés állatok, jávorok, medvék, vízi madarak emlékeztetnek. A lovag fejéhez közel el-helyezkedő „Nap” és a „Hold” gyakori részévé vált a díszítménynek.

A leletek eme meg-lehetősen nagy tsoprtját fel-használva könnyű fel-vázolni az északi együtt-ható szerepét a bolgár fém-művesség igenyességének (stílusának) alakulásában. Fel-tételezhetjük, hogy az első (de távolról sem az összes) kéz-míves (ezüst-mívesek, ékszerészek, bronz-öntők) a török-bolgár közösségből jöttek, de végső soron jöhettel az ugor vagy permi népesség köréből-is, akik a kámai területeken éltek és elsődlegesek a volgai Bulgária meg-alakulásában. Ők is hozzá-adták saját míves-mód-szereiket és képiségüket ehhez az igenyességhez (stílushoz). Másodszor, az új leletek és a már régebb óta ismertekkel foglalkozó tanulmányok azt sugallják, hogy a kéz-művesek és fogyasztók, bele-értve a nyugat-szibériai fogyasztókat-is, közötti költsön-hatás sokkal erősebb volt, mint azt eddig fel-tételeztük. Nevezetesen, ez a közlekedés közvetlen kaptsolatként működött, leg-inkább a fő út-vonalak mentiek között, úgymint a bolgárok és a „Chulyman” (Felső-Káma, Rodanov) kereskedők között. Jelen dolgozat be-mutatta a pontos kép-rendszer-tani (ikonográfiai) egyezőségét a tál-díszítmények bizonyos alakzatainak (pl. a Tomsk-i tál zsákmány-madara) a nyugat-szibériai vagy uráli szabvánnyal.

Összegzés

Ismételten emlékeztettünk a szak-irodalomban arra, hogy a bolgér fém-mívesség fejlett városi ipar-ágazat volt, és az iparosok rendelkeztek koruk minden míves-módszerével: nagy egységek öntése, forró kovátsolás, kép-rajzolás, aranyozás és kenes-fém (niello) míves-módszer, nyomás, stb. Mind-emellett tsak az urálon-túli anyagokból betsülhetjük meg az északi piatzra való irányultság mértékét. Sőt mi több, ezek teszik lehetővé meg-értenünk e művészet össze-tett és változatos eljárási módjainak ki-alakulását, a sok össze-tevőjű közép-kori városi műveltséget, amely nem kevésbé jellegzetes, mint Európa keleti perem-területének „fiatal” állam-alakulatáé, s végül jobban meg-érthetjük a „régiekét”, Nyugaton és Délen.

„Magyar fém-művesség”

Az ún. „Magyar fém-műves” tsoport szoros kaptsolatban áll a „korai bolgár” tálakkal (Darkevich, 1976; Marschak, 1986; Fedorova, 1990; TO, 1996). P. Darkevich pannóniai be-hozatalnak gondolta ezt a tsoportot, míg Boris I. Marschak és Fedorova véleménye szerint származási helyük az Urál-környék, az ún Magna Hungaria-terület. A tsoport öt súlyos kerek tálat tartalmaz erő-tellyes függőleges peremmel, díszítményük a köz-ponti kör-képbe van helyezve aranyozott hát-térrel.

Négy közülük lovas alakkal díszített (6., 7. kép). Kettő gyakorlatilag azonosan írható-le egy össze-szabdalt tállal a Yamal fél-szigetről (7. kép) és egy Felső Káma-vidékről származó tállal, amelyeken a díszítő kép: tömzsi ló lovassal a hátán, a lovas karján nagy-testű madár. Két további tál – egy a Muzhy-i tál (6. kép) és egy tál Vasilenko Yamal fél-szigetről származó gyűjteményéből, amely lelő-helye való-színűleg a Khetose temetkezési hely – dísz-képe egy tellyesen fel-fegyverezett lovas kísérő alakok nélkül. Végül, a Felső-Káma vidéki tsészén egy oroszlán képe látható a központ kör-kép-mezőben.

6. kép Tál Muzhy-ból

7. kép A Yamal fél-szigeti össze-szabdalt tál

Fontos meg-jegyezni, hogy a kéz-mívesek az állatokat mozgás közben akarták meg-jeleníteni – minden ló „lépés”-ben van ábrázolva, ahogy azt fel-emelt első lábuk mutatja, az oroszlán is szintén ebben a test-tartásban jelenik-meg. A Khetose-i tál alkotója talán „ügetés”-ben akarta ábrázolni a lovat: mind-két lába fel-emelve – jól-lehet a kép kör-formába való be-illsztését el-rontotta, így a ló test-tartása természet-ellenesre sikerült. Két további „Magyar” tsoporthoz tartózó edény nem-rég vált ismertté, sajnálatosan ezek az anyagok még nintsenek közzé téve (Baulo, 2002). Néhány díszítés-mód-beli sajátosság alapján osztályozzuk a tsoportot, mint: egy két kör-ív közé írt rajzolat kifelé irányuló vonással; egy vonás három három-szöggel kis emberek tsoportját formázva; a virágos díszítmény sajátlagos részletei, stb.

A tsoportban meg-figyelhetők a pannóniai magyarok ezüst míveivel – tarsoly fedő-lapok, fegyver-részletek, kerek lapotskák és a szinte alig be-mutatott ezüst-mívek - pár-huzamos sajátosságok, de mind-ezért a nyilván-való hasonlóságok sokkal kevésbé tűnnek biztosnak, egyedinek vagy uralkodónak. Mind-emellett az újabb leletek, különösen a Zeleny Yar-i tál esetében beszélhetünk a „Magyar” és „korai Bolgár” tsoport között jelentkező alakban, kéz-míves módban és díszítési munkában meg-mutatkozó hasonlóságokról.

Véleményem szerint ez a döntő pont, hoyg meg-értsük, hogyan is alakultak a volgai és Urál-környéki korai államok és elő-állam alakulatok fém-míves iskolái. Hozzátehetjük a „Magyar” tálak és néhány „kori Bolgár” edény általános hasonlatosságaihoz a jellegzetes iker-szalag-fonatos díszítési módot. Ez jelenik-meg például a Káma-vidékről való lovas-alkok haj-viseletében, és rokon ez a Yamal fél-szigeti ál-kufikus keret-díszítménnyel vagy a Rublev-tállal. A párhuzamok egy része alapján a „Magyar” tsoportot a 9.-10. századra keltezhetjük: a fegyver-fajták, ló-szerszám, ruha-díszek alapján (Kazakov, 1992, 65., 67. oldal; TO, 114-117. oldal).

Nem tudunk hasonló modorú későbbi tárgyakról.

A két tsoport közötti hasonlóságok nem korlátozódnak a művészi ki-vitelezés-módok közti hasonlóságokra. A kutatásokat követve a következő tények rajzolódnak-ki:

1) Az összes tál súlyos, tömör; a kéz-mívesek nem takarékoskodtak a fémmel munka közben.

2) Minden tálat, leg-alább-is amelyek lelő-helye többé-kevésbé pontosan ismert, az Alsó-Ob folyásának nyugati részén találták: az északi Sosva és Synya folyók medentzéjében, a Yamal fél-sziget dél-nyugati részén, Salekhard környékén, a manysik és északi hantik jelenlegi lakó területén.

3) A két Yamal fél-szigeti darab ki-vételével minden tárgyat működő szent helyen vagy arra-felé vezető fő út-vonalon találtak.

4) A rajtuk meg-jelenő képek vagy lovasokat, vagy mese-beli részleteket ábrázolnak nyilvánvaló utalással a nyugat-szibériai (uráli) művészi modorra. Igen kézen-fekvő fel-tételezni, hogy végül-is a két tsoport táljait a kéz-mívesek nem az Urálon túli fogyasztók közvetlen meg-rendelésére készítették, mint-hogy a tzél-fogyasztók fém-míves tárgyai szolgáltak készítésük mintájául.

A „korai Bolgár” tsoport leg-későbbi darabja az ún. Rublev-tál a Nizhny Tagil terület múzeumban található, jól-lehet a vele foglalkozó anyagokat valójában még nem tették közzé. Az első vele kaptsolatban ki-emelt dolog a háttér kenes-fémes (niello) vonalazása, a köz-ponti kör-kép körüli díszítés kufikus írást utánzó volta, és az egészben vett össz-meg-szerkesztettség (a köz-ponti kör-képet köröl-vevő négy kis kör-kép), amely 11. századi iráni edények másolata.

A Rublev-tál mutatja-meg a kaptsolatot a „korai Bolgár” és a 12-13. századra keltezhető ezüst tárgyak tsoportja között. Ez utóbbi tartalmaz két tálat (TO 37, 38), két merítő-kanalat (8. kép), két karkötőt (9. kép), talán egy kéz-védő burkoló-lemezt, növényi tsíra-rajzokkal a védő-lemezen. Meg-határozó jellegzetességei ennek a tsoportnak a növényi indák (amely nem volt jellegzetessége a „korai Bolgár” tsoportnak) a háttér pár-huzamos vonalkákban való végződése, kenes-fém (niello) a fogazás-vonalakban, és az olyan díszítő részletek mint az aranyozott hármas-fonatok. Ezek a minták a 11-12. századi iráni ezüst edényekre jellemzőek.

8. kép Merítő-kanál növényi tsíra-mintával

9. kép Kar-kötő a Zeleny Yar-i temetőből

A részletek mind nagyon ünnepélyesek, gazdagon díszítettek a kenes-fém és aranyozás különböző össze-állításaival, egyben súlyosságukkal is ki-tűnnek. Itt kell meg-jegyeznünk, hogy igenyességben (stílusban) ez a tsoport áll leg-közelebb az orosz ékszerekhez (Makarova, 1986). Gyakorlatilag valamennyi lelet (a gyűrűk ki-vételével), amelynek ismerjük lelő-helyét, ódon szent helyekről került elő kints-együttesek részeként vagy szent áldozati tárgyak társaságában, egy-szerre vetekedve bizántzi tartomány tsészékkel és bolgár filigrán díszítésekkel.

                                                                   * * *

(Rá-adás: kazak lovas karján sólyommal)

(folytatás képekkel)

Korai bolgár tálak

A bolgár ezüst meg-munkálási el-járások fejlődésének meg-értése szempontjából talán a leg-fontosabb, de egyben leg-kevésbé ismert egy öt tálból álló tsoport. E tanulmány tzélját szem elől nem tévesztve és a le-írást rövidre fogva „korai bolgár”-nak nevezem őket. Ezt a tsoportot annak idején Boris I Marschak írta-le (Marschak, 1976). Újabban e tsoprttal kaptsolatban két további darab vált ismertté: egy ős-mesei (mitológiai) jelenettel díszített tál a Synya folyói kintsből (TO, 82-83) és egy tál két oroszlánnal a Salekhard közeli Zeleny Yar területéről (Fedorova, 2002) (1. kép)

1. kép Tál két oroszlánnal Zeleny Yarból

Fel-tűnő volt az egyezés a tál alakja és részletei, valamint a díszítés össz-meg-formáltsága szem-pontjából. Mindeme súlyos kerek tálak 20-30 cm át-mérőjűek, néhány még szélesebb, egészen 45 cm-ig és erős függőleges peremük van. A díszítés a tál köz-ponti kör-helyére össz-pontosul és aranyozott háttérre finom pont be-ütésekkel készült. A köz-ponti kör-kép-hely van, hogy dombor-nyomással szegéllyezett: a tál egy szarvast támadó ragadozóval (2. kép), tál a Synya folyóból (3. kép),

2. kép Tál szarvast támadó ragadozóval

3. kép Tál a Synya folyóból

vagy mértanias díszítményekkel kitöltött ékes kör-szalag közé van fogva: szarvasos tál Tomsk tartományból (4. kép), tál a Pashkin jurtákból, amelyen a díszítmény kufikus írást utánoz (5. kép) vagy a tál Zeleny Yarból, mellyen virágos díszítményű.

4. kép Tál Tomsk tartományból

5. kép A Rublev-tál

Kenezett fém (niello) díszítés tsupán egy tárgyon található – a Rublev-tálon. A tálak köz-ponti kör-kép-helyi jeleneteinek alakjai: oroszlánok (Zeleny Yar-i tál, Rublev-tál), szarvast támadó mese-beli ragadozó (szarvasos tál), összetett sok-alakos meg-szerkesztettségű képek szarvassal, emberrel és madárral (tál Tomsk tartományból) vagy mese-beli ragadozó, kígyó, ember apró állatkák (tál a Synya folyóból). E tsoport egy lényeges jellemzője a képek „élet irányultsága” és a rajzolás-mód sajátlagos eleme (a fegyverzte-ábrázolások, egy ki-terjesztett szárnyú madár, stb.), melyek nyugat-szibériai, még tágabb értelemben uráli művész hhagyományokra mennek vissza. Rögzítve mint közép-kori nyugat-szibériai művészi öntvények vannak és ún. vésetek vannak – a rajzok éles szerszámmal vannak ugyanis az ezüst tálakra vagy bronz lapokra vésve.

Volga Bulgaria Silver of the 10^th-14^th centuries
(on materials of the Trans-Urals collections) - Natalia V. Fedorova

http://www.transoxiana.org/Eran/Articles/fedorova.html

Volgai bolgár ezüstök a 10-14. századból (az Urálon-túli Gyűjteményből)

Kivonat

A volgai bolgár ezüstök a középkori európai műveltség egyik leg-ragyogóbb jelenség-együttese: szerves össze-vegyülése a török hagyományoknak a közép-ázsiai városi műveltség művészi míves-módjaival (technikáival) és meg-jelenő részleteivel (motívumaival), valamint az uráli és nyugat-szibériai pogány népesség sajátságos ábrázolás-módjaival; a kézmű- és ékszer-ipar nem tsak a helyi igények ki-elégítésére, hanem a ki-vitelre való világos irányultsága, mindez együtt a hihetetlen termelékenységgel valóban egyedi jelenséggé teszi a bolgár ezüstöket. Ezen írás fő tzél ki-tűzése be-mutatni a bolgár fém-művesség történetét a 10.-16. századig terjedő idő-szakban, egyben össze-vetni a bolgár és „magyar” fém-művesség igenyességét (stílusát) és meg-vizsgálni az „északi együtt-ható” szerepét a volgai bolgár fém-művesség művészi ki-vitelezési módjaiban.

Rövid történelmi át-tekintés

A volgai bolgár ezüstök a középkori európai műveltség egyik leg-ragyogóbb jelenség-együttese. A rajtuk meg-figyelhető össze-vegyülése a török hagyományoknak a közép-ázsiai városi műveltség művészi ki-vitelezési módjaival (először-is az iszlám-előző szogd, később pedig az iszlám míves-módjaival), valamint az uráli és nyugat-szibériai pogány népesség sajátságos ábrázolás-módjaival; a kézmű- és ékszer-ipar nem tsak a helyi igények ki-elégítésére, hanem a ki-vitelre való világos irányultsága, mindez együtt a hihetetlen termelékenységgel valóban egyedi jelenséggé teszi a bolgár ezüstöket.

A volgai Bulgária a 10. században a Volga és a Káma folyók össze-folyásánál létre-jött állam. Ezzel egy-időben a bolgárok fel-vették az iszlám vallást. A volgai Bulgária az összegzésekben mint „Kelet-Európa egyik gazdaságilag leg-inkább fejlett állama” jelenik-meg. A fejlődést később nagy mértékben elő-segítette tevékeny szerep-vállalása a nemzet-közi kereskedelemben a volgai út-vonalon, ahol is egy-részt a nyugati és keleti kereskedők közti közvetítő, más-részt az északról való értékes szőrmék szállítóinak szerepét játszotta, élénken védve egy-szerre az északi területeket verseny-társai zaklatásaitól. A bolgár tárgyi emlékek hatalmas szám-beli fölényét tanúsító kereskedelem leg-jobban mutatkozik-meg az ezüst-neműkön keresztül (dísz-tárgyak és tálak, a leg-érdekesebb és leg-változatosabb össze-állításban, Nyugat-Szibéria északi tajgai részéről), ez indokolja ennek a közzé-tételnek a téma-választását.

A bolgár kézmű-ipar termékeit a volgai Bulgáriával szomszédos (a mai Komi Köztársaság) területére is ki-vitte. Míg a Vychegda Járás és a Felső-Káma vidék temetkezési helyeinek nagy-számú lelet-anyaga számos közzé-tételben le van írva és a kutatási irodalom részévé vált, addig a nyugat-szibériai leletek sokkal kevésbé ismertek. Talán az egyetlen ki-vétel a két Ermitázs-beli ki-állítás böngészdéje (katalógusa, 1991 és 1996) volt (Oriental Artistic Metal, 1991; Treasures of the Ob, 1996).

A kutatás fő vonala

A kutatás a már említett ezüst-neműkön alapszik (hozzá-vetőlegesen 20, Nyugat-Szibéria északi részének különböző területeiről származó tál és tsésze), ezüst dísz-tárgyak niello (fémszulfidbetétes díszítő-munka) díszítéssel: íj-kéz-védő lemezek – 16 (vagy még több) darab; ezüst-bevonatú szalagok – 9 darab, össze-hajtjató kar-kötők – 4 darab; hozzá-vetőleg egy tutzat gyűrű. A fémszulfidbetétes díszítőmunka (niello) egyéb fajtái kevésbé jelennek-meg, ki-vételesen egy templomi függőn rombuszos paizsokkal és két lovas-alak-rajzú kerek lapotskán (ún. solymász-lapotskák).

A filigránnal díszített dísz-tárgyak változatosabbak: gyönggyel díszített gyűrűk, egyedi gyöngyök, függők – fél-hold, trapéz-szerűség, hosszúkas lap alakú, szőlő-formájú, katsa-láb alakú, kereszt-alakú. Két glazovi be-sorolású grivna (a kievi Rusz 11. századi fizető-eszköze) és két fonatos lántz is elő-fordul. A nyomó-préssel készült öv-készletek meg-lehetősen ritkák. Az összes lelet Nyugat-Szibéria múzeumi Gyűjteményeiben (Salekhard, Khanty-Mansijsk, Surgut, Tobolsk, Tumen), valamint az Uráli Állami Egyetem régészeti műhelyének gyűjteményében (Jekatyerinburg), az Orosz Tudományos Akadémia szibériai ki-helyezésű Néprajzi és Régészeti Intézetében (Novosibirsk), és az Állami Ermitázsban (Szentpétervár).

A vizsgálati anyag

Ezen írás fő tzél ki-tűzése be-mutatni a bolgár fém-művesség történetét a 10-16. századig terjedő idő-szakban, egyben össze-vetni a bolgár és „magyar” fém-művesség igenyességét (stílusát) és meg-vizsgálni az „északi együtt-ható” szerepét a volgai bolgár fém-művesség művészi ki-vitelezési módjaiban. A tanulmány tzél-ki-tűzése szerint elemzésre emeltüki a filigrán díszítés-módot és néhány más fém-míves-módot, mint például az ezüst-bevonatú, szegély-pontzos kerek lapotskákat vagy a vékony ezüst-lapból készült tsészéket, ahogy ezt a vizsgálati fő-irány és jelzett be-ajánló anyag meg-követelte.

A kutatás története

A bolgár niello (fém-szulfidos díszítő-munka), nevezetesen gyűrűk először a 19. század vége felé váltak ismertté, A. Likhachev Régészeti Atlaszának köszönhetően. Az ő elemzését (be-sorolás-tan, adatok, osztályozás-tan) használta-fel A. Kavka A Káma-Volgai Bolgárai gyűrűk tzímű tzikkében. Sajnos munkája nem lett eléggé ismert a kutatók körében, így Aleksey P. Smirnov Volgai bolgárok tzímű könyvében (1951) és későbbi közzé-tételeiben az összes bolgár niello (kenezett-fém) darabot oroszként mutatta-be, fel-tételezve, hogy a kenezett-fém művészet a bolgár kéz-mű-iparban teljesen ismeretlen volt. (Eurázsia pusztái, 1981, 211. oldal). A volgai bolgár fém-művesség mint saját-fajú művészi jelenség-együttes el-különítése Vasily Yu. Leschenkónál merült-fel újból (1970). A solymász ábrázolású ezüst-lapotskák tsoportját a bolgár tárgyakhoz sorolta. Később bővítette a bolgár be-sorolású tárgyak listáját hozzájuk adva az ezüst íj-kéz-védő-lapokat, fej-pántokat és két merítő-kanalat (Leschenko, 1981, 107. oldal). Vasily Yu. Leschenko számos jól meg-fogható jellegzetességet a „bolgár fém-műves iskolá”-hoz sorolt és be-mutatta ezek kaptsolatait az orosz és távol-keleti művészettel (idézett mű 110-117. oldal). Boris I. Marshak elsőként sorolta-át bolgárnak az ódon rajz rész-képeket (motívumokat) fel-mutató ezüst tálak tsoprtját (Marshak, 1976), s ez rend-kívül fontos előre-lépés volt a volgai bolgár művészeti műveltség tanulmányozatában, de át-fogóbb értelemben is – a fiatal közép-kori államok fém-műves iskoláinak szervezeti működésének meg-értésében. E közzé-tétel szerzője a bolgár fém-művesség tanulmányozását a nyugat-szibériai leletek alapján folytatja, el-különítve több tsoportot és iskolát (Fedorova, 1984, 1991).

Amíg egy szép új fordítás-szerűséggel kínlódom nagyon szép és izgalmas témában a 10-14. századi volgai bolgár ezüst-művességről, addig-is meg-jegyezném, hogy szerintem ez a két úri-ember ki-köpött egy-forma :)

"Rákóczi herceg. magas, jó alakú, fenséges tartású, szép arcú. Bár sötétségben neveltették, azt mondhatom, hogy sok dolgot tud, és azokat jól tudja: hat nyelven beszél és ír: magyarul, latinul, franciául, olaszul, németül és lengyelül. Erényes, dolgos, barátságos, nemes lelkű, jótékony fejedelem." (Des Alleurs)

Éljen Rákóczi!

Pártus hertzeg/hartzos bronz-szobra

Lelőhely: Shami, Khuzestan

(Jelenleg a teheráni Régészeti Múzeumban)

II. Roger szitzíliai normann király palástja, melly II. Frigyestől kezdve a Szent (Német-)Római Birodalom koronázási palástja

(Ez az egyedül-álló vörös nehéz-selyem palást arannyal van hímezve és gyöngyök tíz-ezreivel díszítve. Fél-kör alakú, és egy drágakövekkel és zomántzal díszített kapots fogta össze. A keleties minta az arab művészetből költsönzött: jel-képes pálmafa (mely az Élet fáját idézi meg) két oldalán tükrösen egy-egy tevét le-győző oroszlán (forrás: http://scagermanrenaissance.blogspot.com/2007_02_01_archive.html)

100.000 gyönggyel ki-varrva

(a koronázási palást részlete)

A palástot bármikor szállították, gyöngyök vesztek el róla és ez gyakran meg-esett, gyakran épp a koronázási szer-tartás közben. Az eredeti varró fel-szerelés még meg-van és az állag vissza-állítók használják őket. Alyukak a gyöngyökön azonban olyan kitsik, hogy az eszközöket nem tudják használni. Senki sem tudja, hogyan fúrták ki őket, de fel-tételezik, hogy disznó sertét használtak fel-fűzésükhöz és az anyagra való fel-erősítésükhöz. A palástot 1987-ben újították föl.

A béllés

(részletkép a béllés-munkáról)

A palást rózsa-szín anyaggal van teljesen kibélelve, amely három másik anyagot takar még. A legrégebbi béllés magával a palásttal egyidős, ami azonban el-használódott, azt helyettesítették – legutoljára a 18. században.

A koronázási keztjűk

1220-as koronázása alkalmával II. Frigyes más ruha-darabokat is készíttetett, ki-véve a keztjű-párt, amely Palermóban készült még a koronázást meg-előzően. Eme keztjűknek rendkívül nagy jelképes értékük van. Gyakran mint „Pontifikális-keztjű” (Pontifikal/Pontiff’s Gloves) emlegetik. Pontifex annyit jelent: híd-építő és a pápát szokták jelölni ezzel az el-nevezéssel.

A keztjű szintén görög-bizántzi selyem-takátsok munkája. A keztjűn tisztán fel-ismerhető az arab hatás. A zomántzok, gyöngyök és a drága-kövek be-foglalásának mívessége arab szak-értelemre vall.

http://www.unarosadoro.com/nobilesofficinae.html

II. Roger dalmáciai karmantjúja

forrás: http://scagermanrenaissance.blogspot.com/2007_02_01_archive.html

A tzipők ("szandálok")

II. Roger királyt a Pápa hatalmazta föl eme egyedi láb-belik és a mitra (püspök-süveg)viselésére. Fel-tételezik, hogy a láb-belik a palásttal egy-időben, Palermóban készültek. A tsászárok különböző láb-méretei miatt gyakran dolgozták át őket. Jelenlegi formája a 17- századit őrzi. Anyaga gyöngyökkel van gazdagon ki-hímezve.

A harisnják

Az eredeti harisnják bőrből készültek, amely szárai idővel meg-nyúltak. Palermóban már a koronázási fel-szerelés részei voltak. Anyaguk élénk-bíbor (ún. magenta-szín) selyem, arannyal gazdagon hímezve, a szegéllyeknél kárpit-mível szőve. A vörös selyem szalagok későbbi hozzá-tételek.

Az élénk-bíbor (ún. magenta) szín tsak a tsászárt illette-meg. 1453-ban Bizántz/Konstantinápoly elfoglalásakor ez-által értesültek a tsászár haláláról.

Kunst und Kultur in Wien - The Coronation Vestments

http://www.viennatouristguide.at/Altstadt/Schatzkammer/Mantel/englkro.htm

A koronázási öltözet

Világi és egyházi kintsek

A koronázási szer-tartás a tsászár be-öltöztetésével vette kezdetét. A koronázási palást állt a koronázási öltözékek közép-pontjában. A palástot természetesen különleges kesztjűvel, cipővel és zoknival viselték.

A koronázási palást

A koronázási palástot (más nevén Pluvialét) a rendes kabáttól eltérő módon viselték, 90 fokkal elfordítva, úgy hogy a nyílása általában a jobb vállra esett, szabadabb mozgást biztosítva a kardot tartó jobb kéznek.

A koronázási palást, hímzett bizántzi selyem, 3.4 m széles, 11 kg súlyú

Hogyan került a koronázási palást Itáliából Germániába?

A koronázási palást egy politikai házasság révén érkezett a Szent Római Birodalomba. Eredetileg a normannok, vikingek, II. Roger számára készült. Amikor 1133-ban Roger elfoglalta Szitzíliát, királlyá koronázták és ő megbízatást adott királyi műhelyének koronázási palástjának el-készítésére.

Roger leánja, Konstantza 1186-ban ment feleségül VI. Henrikhez. VI. Henrik Barbarossa Frigyes fia volt. Amikor el-hagyta feleségét és fiát, ők Szitzíliában maradtak. Henrik vissza-tért Germániába és magával vitte a koronázási palástot. Amikor Konstantza meg-halt, Szitzília a Szent Római Birodalom részévé vált. Ennek eredménye-képp kerültek a normann koronázási kintsek a germán tsászári tsalád, a Hohenstaufferek kezébe.

II. Roger király (balra)

... és unokája, II. Frigyes tsászár 

II. Frigyes, Henrik és Konstantza fia, Szitzíliában nőtt föl és muszlim kádik valamint latin tanárok nevelték. 14 évesen lett árva és ment Germániába, egyértelművé tenni, hogy mint hertzeg igényt tart a királyi hatalomra. II. Frigyes több nyelven beszélt és szeretett sólymokkal vadászni. E tárgyban  több könyvet is írt.

1220-as koronázása alkalmával az állandó tsászári jelvények közé emelte a koronázási palástot. 47 uralkodó követte a koronázási szer-tartás eme módjában a 18. századig. II. Frigyes Palermóban (Szitzília) van el-temetve.

A koronázási palást jelképei - Győzedelmes Oroszlán, Életfa

Tevén győzedelmeskedő oroszlán

Életfa

A fél-kör alakú palást arany-hímzése az oroszlán győzelmét mintázza a teve felett. A palást tükör-tengelyében Életfa: jelképes pálmafa áll, melyen gyümöltsök függnek. A keleties megfogalmazás valószínűleg a kereszténység győzelmét jelképezi a pogányság felett.

E jelképek eredete azonban a nagy perzsa királyok ábrázolásain lelhető fel: a persepolisi lovon, tevén vagy ökrön győzedelmeskedő oroszlánok ábrázolásain. A Szent Római Birodalom tsászárai később ezeket az uralkodói meg-jelenítéseket vették át.

(kő-kép a persepolisi palotából)

„Égi palást”

Az oroszlán alakok hímzett rózsái az Oroszlán tsillagképet formázzák, ahogy az egy 1225-ből valló tsillagászati írásban-is meg-jelenik. Ez a következő szintén keleti hagyományt követi: a tsászár az „Ég Palástjába” öltözik, jelképezve Istentől való hatalmát.

Oroszlán tsillag-kép

A teve rózsáit pusztán díszítő elemnek tekinthetjük, minthogy a teve nem jelenik meg a tsillagászati térképeken.

Arab feliratok

A palást szegélye alul-felül kettős gyöngy-sorral szegélyezett, jobbról balra haladó arab (kufikus) fel-irattal díszített.

A palást szegéllye

A szöveg olvasata: "a királyi műhely munkája, ki-virágozva szerentsével és erénnyel, mívességgel és tökéllyel, hatalommal és kiválósággal, szentséggel és boldogulással, nagylelkűsénagylelkűséggel és fenséggel, hírnévvel és szépséggel, óhajok és remények be-tellyesülésével, boldog napokkal és étszakákkal soha nem múlva, tisztelettel és féltő gonddal, óvalommal és védelemmel, érdemmel és bizonyossággal, győzelemmel és mívességgel. Szitzília városában, 528-as évben"

Az uralkodó, akihez a sorok szólnak II. Roger normann király.

Az élénk-bíbor (indigó-magenta) szín

A koronázási palást, bár az iszlám műveltség terméke, a Szent Római Birodalomban volt használatban. Nem tsupán anyagi értéke nagy és meg-jelenése el-ragadó, de tsodálatos ahogy a színei mai napig is élnek. Ami a leginkább meg-ragadó, az ahogy ez a művészi darab ilyen ki-váló állapotban túl-élte a századokat, közel ezer esztendőt. Az az élénk-bíbor szín, amely a paláston van alkalmazva, a leg-régibb szín, amelyet ruha-anyagokon vagy könyveken (mint a koronázási evangélium) használtak.

< A koronázási evangélium; A palást egy részlete v

forrás: Mahmud Kashgari’s 11th C. Map of Turkic World

(nem gondoltam el-enni a szakfordítók kenyerét ezzel a kis hevenyészett magyarítással, tsupán figyelem fel-keltésnek szántam, aki nem hisz nekem (és jól teszi), annak itt lesznek az eredeti oldalak kaplintsai. Sőt egyenesen semmi-féle felelősséget nem vállalok, tsak a figyelem ráirányításét)

http://www.registan.net/index.php/2007/02/28/mahmud-kashgaris-11th-c-map-of-turkic-world/

Hatalmas felbontásban: http://flickr.com/photo_zoom.gne?id=406414952&size=o

A fenti térkép Kashgari Mahmud késő 11. századi Divan Lugat at-Turk tzímű könyvében jelenik meg. Dankoff 1982-es fordítása szerint Kashgari Mahmud Issyk-kulhoz közel, egy karahanid dinasztiába született. Széltében-hosszában beutazta napjai török törzseinek területeit, térképe pedig be-mutatja a különböző nyelvjárási tsoportokat. Két fő nyelvjárási tsoportot állapított meg: a TURKokat és az OGUZokat. Szükségesnek tartotta, hogy a nem TURK nyelvű muszlimok megtanulják a TURK nyelvet.

... mindenkinek tsatlakozni kell hozzájuk sokféle okból, vagy egyébként nyílvesszőikkel fognak találkozni. Nincs jobb mód közel kerülni hozzájuk, mint beszélni a nyelvüket, ezáltal fülüket és szívüket meghajlítani.

...Hallottam egyet a megbízható jólértesültek közül, egy bukharai imámot, és egy másik imámot is Nishapurból: mindketten a következő hagyományról számoltak be, és mindkettő Isten Apostolára visszamenő átaörökítési lántzal bírt, áldja Isten őket és tartsa békességben. Így beszélt, midőn az idők jeleiről és az Idők Végezetének ítéletéről szóltak, meg-említve az OGUZ turkok jelentette veszélyt: tanuld meg a TURKok nyelvét, hatalmuk hosszú idejére. Ha ez a Hadith nem téved, a tanulás vallási kötelezettség, ha téved, akkor viszont a Böltsesség követeli meg.

Alábbi kaplints révén a térkép angol nyelvű változata érhető el (hatalmas felbontásban):

(Ezen ollyan érdekességek találhatók angol nyelven, mint Etil folyó, kiptsákok, gúzok lakhelyei, "nők országa"-Amazónia tehát, varang, Rusz, becsenek, Darband Khazarán, baszmil-, basgirt-, tatár-puszták; jó szórakozást!)

http://flickr.com/photo_zoom.gne?id=406414956&size=o

Íme még egy változat, Északkal a tetején:

                                                                                                                                                                                             Kék-folyók, zöld-tengerek, halovány-sárga: pusztaságok, piros-hegyek,

sárga-országok-városok-területek-emberek

1 Bulgária 2 Káspi-tenger 3 Rusz 4 Alexandria 5 Egyiptom 6 Taskent 7 Japán 8 Kína

9 Balasagun (jelenleg Kirgizisztánban, "a világ közepe" 10 Kashgar 11 Szamarkand

12 Irak 13 Azerbajdzsán 14 Jemen 15 Kelet-Szomália 16 Kelet-Szahara 17 Etiópia

18 Nyugat-Szomália 19 India 20 Hindusztán 21 Ceylon 22 Kasmír 23 Góg és Magóg

24 a világ-övező tenger

Szoktam szótárakat böngészni, és meg-döbbentett, hogy a török-angol szerint alman=hun, german, a horvát-angol szerint nijemac=german, hun, aztán rá-jöttem, hogy egyes-egyedül az angolban keveredik ez a két fogalom, az angol-magyar szótár szerint is hun=hun, német; viszont a magyar hun angolban csak és ki-zárólag hunnak fordítandó, ahogy a horvát, török hun is egyedül hun az angolban. Ha németre fordigattam, nem jött elő a kavar. Szóval csak az angolok kaptsolnak hunokról németekre. De miért? Nyomozandó.